2011. március 15-én került sor az immár hagyományosnak mondható Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) elnevezésű túrára, mely a szokásos Pilisszentlászló – Prédikálószék – Dömös útvonalon haladt. A túrán ezúttal rekordszámú résztvevő jelent meg, összesen 11 fő teljesítette a távot. A túráról senki sem hiányzott.
A légköri viszonyok a túra első szakaszán stabilak voltak: hétágra sütött nap, a hőmérséklet is a tavalyi jégtúrához viszonyítva meglepően kellemes volt, figyelemmel arra, hogy az Iphone még mindig nem rendelkezik hőmérővel, így csak felelőtlen becslésekre hagyatkozhatunk: kb. 15-18C fok lehetett. A talaj a várttól eltérően száraznak volt mondható, helyenként azért volt néhány kisebb pocsolya és sár.
A pilisszentlászlói Gesztenyés sörözőben a kis csapat elfogyasztotta a túra első 2 üveg sörét, azért csak ennyit, mert siettünk. {de miért és hova? – B.}
Az első harmadánál elértünk ahhoz az ominózus tóhoz, aminek habjaiban M és jómagam két évvel ezelőtt mindenféle hangulatfokozó szerek hatására megmártóztunk. Ennek örömére V el is nevezte Miki-tónak. {ezt a Cartographiánál majd jelezzük – B.}
Felérvén a túra csúcspontjához, a Prédikálószéken siralmas látvány fogadott: egy nagy méretű szemétdomb. A kilátás a szokásos, bár egy kissé párás volt a légkör, így a szokásos bakancsos fotó nem sikerült olyan jól mint korábban. Ekkor követtük el a túra legnagyobb hibáját és felhívtuk B-t. {hehehe – B.} A Nap is elbújt a felhők mögé és el kezdett szemerkélni az eső. Úgyhogy a Vadálló-köveknél a sütkérezés és a szokásos „lányok tangában” fotózás ezúttal sajnos elmaradt. Szerencsére az esőzés csak átmeneti jellegű volt, viszont a Nap már nem tudta áttörni a felhőzetet.
Leérvén Dömösre a Dunakanyar panzióban szerettük volna elkölteni a vacsorát, de ezen vendéglátóipari egység zárva volt. Kis tanakodás után hosszas várakozás következett a Volánbuszra. A buszról Dunabogdánynál szálltunk le és betértünk a Forgó étterembe. Az éttermi kiszolgálás, az étellel együtt első osztályú volt. Az árak eléggé borsosak voltak, ifj. Dreher Antal terméke 500 forintos árszinten mozgott. Az étlapon helytelenül "Gordon blue"-ként szerepelt a sonkával sajttal töltött pulykamell, ráadásul a pincér is önfeledten kínálgatta a "kabernettet". {nem lehet, hogy az valami internetféleség?– B.} Az étterem egyik specialitása a marhapofa, ami nagyon finom volt.
Munkaszüneti nap lévén az utolsó busz 20 óra 11 perckor indult Szentendre irányába. Úgyhogy a lányok hatására már 19 óra 45 perckor kint kellett állnunk a buszmegállóban, mert hogy siettünk. {mondtam már, hogy nem lesz így jó: utóbb ez az állandó sietség, sürgetés nem egyeztethető össze a természetbe való kiszakadással, kikapcsolódással és nyugalommal, mint a túra egyik alapelvével és értékével! – B.}
Á.
