A TSZ a mára már szintén hagyományosnak mondható Blätterfall (levél-, lombhullás) túráját 2014. október 19-én tartotta. Hagyományos, hiszen minden évben szinte csak ismételjük a túráinkat, de hát a jól bevált dolgokon miért kellene változtatni? Most mégis sikerült…
Szentendrére már öt fővel, teljes létszámban értünk. A rövid, de kalandos buszozás (Cs. molesztálása és a gonosz vadászkislány kegyetlen történetei [„ugye, milyen jól volt, amikor azt a gülüszemű döglött fácánt tologattuk a babakocsiban?” „Apa lőjél nekem kettő, nem, három vagy inkább öt aranyfácánt! Majd én letépem a szárnyát, és adok tollat a barátnőimnek”]) után fél tíz körül érkeztünk Pilisszentlászlóra. Legnagyobb megdöbbenésünkre a Gesztenyés söröző zárva volt, de az ajtóra szegelt írás mindent megmagyarázott. Na, nem a dohányzásról való leszokást segítő, hanem a - feltehetően - korábbi polgármester sorai. Eszerint néhanyan a faluból elárulták a saját közösségüket és a községalapítókra szabadították az idegenszívűket. Végül felszólított az újra építkezésre, ami a megmaradás záloga.
Ezért mi is megmaradtunk. A kocsma napsütötte teraszán. Az nem derült ki, hogy akkor a kocsmát és annak egy régi helyiségéből átalakított vegyesboltot most kik üzemeltetik, de jobb híján itt vásároltunk be (na, nem süteményből, pedig az is volt), hogy a megszokott módon megnyissuk a túrát. És hát előkerültek a pálinkák is – amik elég gyorsan el is fogytak. Ki pohárból, ki pedig üres töltényhüvelyből itta. B-nek persze már meg sem kottyant a véres-saras disznóköröm után. Ismét nagy sikert aratott M csilipálinkája és maguk a másfélmillió scoville erejű háztáji csilipaprikák is, amelyeket ízelítőként hozott magával a kistermelő.
Na, ez a kép fogadta a – legnagyobb megdöbbenésünkre – autóval kilátogató G-t és kedves családját. Sok üvegtől már nem fértek szegény gyerekek az asztalhoz, de a hosszas tervezgetést egyébként sem tudták kivárni, így a nagy család elindult egy kisebb sétára. Mi is indultunk volna velük, csak hát az autójukra vigyázni kellett. Meg már csak azért is, mert M szerint a gyerekeknek kell az állandóság: ha úgy búcsúztunk el tőlük az asztaltól, hogy visszavárjuk őket, akkor kutya kötelességünk addig helyben sörözni, amíg vissza nem érnek. Így is tettünk.
Közben baráti társaságával megjelent Cs. édesapja is, akik pisztrángozni indultak Visegrád alá. Haj, milyen kicsi a világ!
Másfél-két óra séta után G és családja visszaért, majd a térkép forgatásával és a telefonján lévő elektronikus iránytűvel teljesen elszabotálta a túrát. Így esett, hogy B által a mérnöki pontossággal, akkurátusan megtervezett túraútvonal helyett teljesen másik úton indultunk. De annyira, hogy D helyett É-nak indultunk a KP jelzésen.
A falut a Rózsa-hegy alatt hagytuk el, majd a Szent László-hegyet kissé kerülve (kb. itt realizálódott bennünk az új irány, de mivel visszafelé soha nem megyünk, egyetlen út volt hátra: az előre) értünk a Pap-réti erdész- és vadászházhoz. A határos Palócki-réten keresztülhaladva a P jelzésen folytattuk utunkat. Az úton jelentősebb, említésre méltó esemény nem történt, a pia-stoppokat kivéve. A PZ elágazásnál a Kis-bükk-tető érintésével értünk a Vörös-kő kilátóponthoz. Igen szép panoráma fogadott és elég sokan is sütkéreztek az kilátó kőoszlopa körül. Ez a folyamatos szelfizésben persze nem zavart minket és a maradékainkat (kaja, de inkább pia) is itt éltük fel.
Kis pihenő után az öveket becsatolva a P jelzésen megkezdtük Leányfalu felé az ereszkedést. A Vörös Meteor-forrásnál felfrissítettük magunkat, hogy üdén, elegánsan, frissen vasalt piké egyenpólónkban érkezzünk a faluba. A P (nem P+!) jelzés egyenesen a 11-es úthoz vitt, ahol a sarkon ígéretes szendvicsező-söröző és nyitva tartó CBA (vasárnap 18 órakor bezár) várt. De még ennél is többet akartunk, így a termálfürdő mögött a Hableány vendéglőbe tértünk, ahol megfelelő módon vacsorával zártuk a túrát. Az igen nagy választék, finom ételek és a dunaparti terasz miatt legközelebb is érdemes lehet itt zárni a túrát.
Vacsora közben a túrát összegezve mindenki pozitívan értékelte a módosított útvonalat. Ez is a TSZ vezetőségének rugalmasságát, alkalmazkodóképességét, kiváló helyzetfelismerő- és megoldóképességét bizonyította. :)
Este a menetrendben kinézett busz késett, így a szentendrei hévet is lekéstük, de legalább lehetőségünk nyílt a BKK új érintőképernyős jegyautomatáit kipróbálni. Frissen nyomtatott, ropogós kiegészítőjeggyel kellemesen elfáradva indultunk vissza Budapest felé.
B
