A most már hagyománynak tekinthető Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) túrát idén március idusán tartottuk meg. Az időjárás nagyon kegyes volt hozzánk, mert néhány fenyegető felhő kivételével többnyire napos volt, bár sokszor orkán erejű szél tépázta maroknyi, ám de annál lelkesebb, kokárdákkal felszerelt csapatunkat. A kora tavaszi időpont ellenére a hőmérséklet 1 Celsius fok körül mozgott ezért a tavalyi túrán hagyományteremtő célzattal M és Á által tartott úszómutatvány ezúttal elmaradt.
A túra útvonala szintén a hagyományoknak megfelelően került megtervezésre: Pilisszentlászló - Prédikálószék - Vadálló-kövek - Dömös. A túra kiinduló pontja a Pilisszentlászlón a Gesztenyés söröző volt, ahol megcsodálhattuk a különböző vadászatok tanúbizonyságául kihelyezett trófeákat, agancsokat, szarvas koponyákat, valamint a férfi mosdó piszoárjában lévő kiskaput a felső keresztlécről egy damil segítségével alálógatott golyócskával. Miután belőttük a 11-est, egy fertályórával tizenkettő után meg is kezdtük a túrát. A faluból még ki sem értünk, mikor E. a legelső emelkedőn önkéntelenül eldobta az otthonról hozott szendvicsét, ezzel is támogatva az éhező vadállományt. A vadak nevében köszönjük!
Az előző hetekben esett hó megmaradt, bár már helyenként olvadt, a beharangozóban ígért irgalmatlan sarat szerencsére nem tapasztaltunk. Az út Pilisszentlászlótól a Prédikálószékhez egyenesen vezet egyetlen jobb oldali leágazással. A hagyományok szerint ezúttal sem sikerült a megfelelő leágazást eltalálnunk, de ahogy Európában minden út Rómába, úgy a Pilisben minden út a Prédikálószékhez vezet. A hideg ellenére az úton meglepően sok túrázóval találkoztunk, az egyikük olyan nadrágban túrázott, amit akár öltönyhöz is fel lehet venni. Ezért a felmerült, hogy a következő túrák valamelyikét öltönyben, nyakkendőben kell teljesíteni. TSZ határozat azonban erről nem született.
A Prédikálószékről elénk táruló tájképet eddig még sosem láttuk ilyen szépnek, köszönhetően a viharos szélnek, amely elfújta a párát, így B-nek sikerült nagyon szép, tűéles képeket készítenie a Dunakanyarról és Visegrádról. A Vadálló-kövekhez érkezvén elértünk túránk egyik kalandos, már-már életveszélyes részéhez. Akik voltak már a Vadálló-köveknél pontosan tudják, hogy a mintegy félméter szélességű ösvényt - amelyet mindkét oldalról szakadék szegélyez - fák kiálló gyökerei és kisebb-nagyobb kövek, sziklák tarkítják. Erre az amúgy is nehéz terepre a felolvadt hó visszafagyott, így nagyon csúszóssá vált a talaj. Nagy küzdelmek árán mindenki szerencsésen teljesítette a túra ezen szakaszát is. A túra legvégén még a hó is elkezdett szállingózni.
A túra záróvacsorájára ismét a dömösi Dunakanyar panzióban kerítettünk sort. A kiszolgálás megfelelő, a kaja ízletes volt, bár M és B szerint a cigánypecsenye még sülhetett volna. A vacsora végén a Túraszakosztály vezetői értékelték a túrát, majd meghozták az 1/2010. (III. 15.) számú TSZ határozatot.
1/2010. (III. 15.) számú TSZ határozat
A sörkészítésben szerzett érdemeire, eredményes munkásságára és a túrákon való gyakori jelenlétére tekintettel a TSZ tiszteletbeli tagjává választja ifj. Dreher Antalt (1849-1920).
Ezt követően épphogy elértük a Dömösről 18:15-kor induló volánbuszt, amellyel Szentendréig mentünk, ahonnan már a helyi érdekű vasúttal Budapestnek vettük az irányt.
Á
