Hirtelen ötlettől vezérelve, mintegy improvizatíve került sor a TSZ legutóbbi túrájára, Pomáz környékén.
A túrát megelőző nap délután M és B rövid úton (telefonon) egyeztettek a következő napi teendőkről és a várható időjárásról, amelyek tudatában és reményében elhatározták a túrát a TSZ szokásos Tavaszi ébredés túrájának útvonalán.
Háromfős csapatunk (M,K,B) HÉV-vel megindult Szentendre felé, azonban a Dömösről való hazautazás hosszúságára tekintettel új útvonalat terveztünk: Szentendréről a Kő-hegyen át Pomázra mentünk. Volna.
B. Budakalász magasságban felvetette, hogy – varietas delectat alapon – ellenkező irányból is járhatnánk az utat. Ezt gyorsan el is fogadtuk, így Pomázon leszálltunk. A cukrászda után első utunk a ref. templom mellett található Fortuna sörözőbe vezetett, ahol B a kikért első két sört rögtön végigborította söntésen és az ott tartózkodó vendégek javasolták, hogy maradjunk inkább és így el se induljunk a kb. 40 perces útnak. A WiFi jelszó megszerzése után, szó, ami szó elég sokáig gyűjtöttünk erőt és nyalogattuk a krémmé olvadt moszkauereket, de fél egy körül a városból kijutva, megindultunk a Z jelzésen.
Mint, ahogy a mesében lenni szokott, alig hogy beértünk a sűrű, sötét erdőbe, a Z jelzést el is vesztettük. De sajnos ez csak később vált világossá, amikor a Kő-hegy oldalában, a Zengő völgyben már jó ideje sétálgattunk erdőgazdasági utakon.
Előtte esős időszak lévén, igen sok gomba nőtt az erdőben. Nem ismerve ezeket, így nem szedtünk semmit, de annál többet fényképeztünk. Szintén mesei elem, hogy az eltéved vándorokat gombaszedő emberek igazítják útba. Mint, ahogy a mi esetünkben is történt. Szóba elegyedtünk a két gombaszedővel: beszéltünk a gombákról, meg is mutatták a sárga színű tinórut és a piruló galócát. Kérésünkre megmutatták a Kő-hegy irányát is, de az már teljesen a hátunk mögött volt.
Visszafelé sosem megyünk alapon, utunkat folytattuk és újabb óra múlva ismét megláttuk az első K+ jelzést, valahol a Cseresnyés-árok végén. Ez vitt volna Lajosforráshoz is, de úgy döntöttünk, hogy kivételesen visszafelé, Pomáznak indulunk. Közben gyönyörű szarvasbogarakat (egyet a fatörzsön, egyet pedig röptében) figyelhettünk meg. De madárhangok rögzítésére is sor került.
A Zengő-völgyben vezető K+ jelzésen visszaértünk Pomázra, ahol rövid szöveges üzenet formában kaptuk az evangéliumot (örömhírt), hogy Á túratársunknak fia született. Ennek örömére ismét a már jól bevált sörözőbe tértünk. A délutáni óráktól folyamatosan fenyegető viharfelhők (Cumulonimbus incus) elől itt próbáltuk menedéket keresni, de szerencsére semmi nem hullott belőlük. Legalábbis felettünk, de két faluval odébb, már a jég verte a határt.
Látva, hogy megmenekültünk, az állomás felé vettük az irányt és a tervezetthez képest sokkal hosszabb utat járva és jobban elfáradva, Budapestnek vettük az irányt.
Á-éknak természetesen innen is gratulálunk! Jó egészséget és nagyon sok boldogságot kívánunk a családnak a TSZ nevében!
B
