Az Úr 2017. évének Böjtelő havában került sor a TSZ első Sonnenblume (Napraforgó) túrájára. Hosszas mérlegelés és a tavaly jól bevált útvonal miatt esett ismét a választás a Nógrád-Szendehely útvonalra.
A szervezéskor még bizakodtató létszám az indulásig 4 főre olvadt, nyilván a hideg idő és a nehéz terepviszonyok miatt. Így megállapítottuk, hogy most is csak a legtapasztaltabbak merik vállalni ezt a rendhagyó túrát.
A kiindulóponthoz először Vácig kellett utaznunk. A közel fél órás utat majdnem végig a jegyellenőr társaságában töltöttük, hiszen M a vonaton kívánta a Vác-Nógrád viszonylatra érvényes menetjegyet megvásárolni. Ez mintegy fél órába telt a jegyíró berendezés technikai összetettsége miatt és lassan begördült a vonat Vácra. Némi tanácstalankodás után sikerült átszállnunk a csatlakozó Bzmot Piroskára, amivel Nógrádig folytattuk utunkat.
A túrán ezúttal (is) 4 fő vett részt. A magas fokú szakértelemnek köszönhetően az időjárás természetesen most is alkalmas volt a túrázásra, de M Iphone-ján továbbra sincs hőmérő így sajnos a hőmérsékletről nem tudunk számot adni. A kissé bizonytalan légköri viszonyok miatt a felhők a Nappal egész nap viaskodtak.
Nógrádon még tél volt. A Fő téren a feldíszített karácsonyfa és a fagyöngy alatt kívántunk egymásnak kellemes ünnepeket a faragott-ékes kapuból. Ezután idén is megtekintettük a híres szombati kirakodóvásárt, azzal a két standdal. A művirágok, a flex korongok és a majók (trikók) szemrevételezése után első utunk a már jól ismert Pityóka kocsmához vezetett. Azaz vezetett volna, ha az nyitva lett volna. Régen minden jobb volt... Így szégyenszemre a mellette lévő Coop-ban kellett erőt gyűjtenünk a túrára. Ezután teljesen fagyott úton kellett felkapaszkodnunk a Nógrádi várba. Többször is meg kellett állni, mert hideg is volt és csúszott is. A pálinka, meg az út. Rendhagyó módon, a villásreggeli elkészítéséhez kezdtünk és a várfalon gerillagrillezésbe kezdtünk. Történt ugyanis, hogy M hirtelen felindulásból a túra előtt pár nappal vásárolt 2-3 mobil (Bear) grillszet(et). Miközben tehát a várfalon festői környezetben sültek a kolbászok, megcsodálhattuk volna Nógrád csodálatos panorámáját, azaz csodálhattuk volna, de részben a grilltől (pillangó-effektus), részben Szent Péter miatt a város ködbe borult.
Miután befejeztük a pikniket, megindultunk Szendehely irányába a K jelzésen. A faluból kiérve, a pálinkafőzdénél való kötelező snapsz- és fotóstop után főleg havas talajviszonyok vártak. Ezzel együtt nem tévesztettük szem elől a jelzést (nem úgy, mint tavaly – bár akkor a pálinka is több volt…) és bevetettük magunkat a Rác-hegy alatti erdőbe. Ez a szakasz még igen kellemes volt, mert enyhén lejtett is a Morgó-patak felé. A patak erősen befagyott, így az átkeléssel sem lett volna gondunk, bár most a híd is erősen állt. Ennek ellenére B. teherpróbát tett és fogadásból többször is sikeresen átkelt a jégen. Amely alatt azonban erősen áramlott a víz…
A Morgó-pataknak és a Berkenye felé haladó Piroskának is búcsút intve, áttértünk a K+ jelzésre, amely a Kis-Kő-hegy alatt vezetett tovább. A Keskeny-bükki pataknál újra egyesült a K+ és K jelzés, ahol – immár sáros – terepviszonyok között haladtunk a következő megállónk felé. Ez pedig egy tetszőlegesen választott rét volt a jelzés mentén. Az egész réten egyetlen korhadt fatörzs árválkodott, amelyen ismét grillpartit rögtönöztünk. Az idő előrehaladt, a Nap nyugodni készült, így uzsonnára gyorsan egy könnyed curryben pácolt csirkemellet készítettünk bajor weißwürstchen-nel és fűszeres grillsajttal.
Most már jóllakottan (egy szemetes zacskóval és majdnem egy törött nyelvű fejszével) folytattuk utunkat célunk, a közeli Szendehely felé. Tényleg nem volt messze, de igen nehezen haladtunk a havas-sáros bevezető úton. Nagy öröm volt, amikor végre aszfaltra léphettünk. Utunk egyenesen a már jól bevált Szepi fogadóhoz vezetett, ahol a egy könnyed kilépő gesztenyepüré-kávé-sör körrel fojtottuk le a napot. Majd ezután busszal Újpestnek vettük az irányt.
Á., B.
