2011. szeptember 24-én, az UARS felső légköri kutató műhold lezuhanásának napján került sor a "Tölts! " emléktúrára. Ennek megfelelően a Pomáz-Csobánka útvonalat járta be maroknyi csapatunk, összesen 4 fő. Az időjárás az évszakhoz képest átlag feletti volt, így túrázásra is tökéletes. HÉV-vel csak Békásmegyerig mentünk, ugyanis a Békásmegyer-Szentendre közötti szakaszon a vágányokat karbantartották. A pótlóként üzemelő Ikarus 280-as teljes kapacitását felhasználva közel 150 fő kísérelt meg indiai körülmények közepette Szentendre felé közlekedni. Mi csak Pomázig mentünk, de az is „bőven elég” volt.
A buszról leszállva egyből frissítő sör után kutattunk, amikor a pomázi Művelődési Ház udvarán megpillantottunk 10-15 sátrat, amelyben a különféle pomázi szervezetek (Pomázi Űrhajózási Hivatal, stb.) csillogtathatták meg bográcsos főzési tudásukat. Közben a pomázi tűzoltózenekar adott koncertet. Mivel a rendezvény egész területén az égetett szesz fogyasztása tilos volt, hamar továbbálltunk. De azért előtte megittunk egy kör meggypálinkát és nehány sört. Pomáz városhatárát elhagyva megtekintettük a Magyar Várat, ahol rövidíthettünk volna (az 5 kilométeres túratávon), de sajnos le volt kerítve a rackajuhok miatt, így kerülnünk kellett. És a szezon végével ráadásul a büfé is bezárt, csak egy rögtönzött leltárra nyitott ki, de sör sajnos nem volt kapható.
Ezt követően 3-4 km-en folytatódott, illetve kedődött a természetjárás. Közben B minden bozót gyümölcsét megdézsmálta, orvosi beavatkozásra szerencsére nem volt szükség. Azért itt meg kell említenünk a mobilipar áldásos tevékenyégét is. Évekkel ezelőtt nem volt a túrán iPhone meg mobilnet. Ezek segítségével most már gyorsan meghatározhattuk, hogy az éppen soron következő bokor termése mérgező-e vagy sem (a galagonya nem).
Csobánkára beérve egyből az átlaunk csak "Tölts" néven emlegetett kocsmába tértünk. Csapolt sörből csak Ottakringer volt, sajnos a hordó legaljáról felszippantott utolsó cseppeket kaptuk így a második kört már Tóni bá’ biztosította számunkra. A kocsma teraszán B és M visszarévedt a régmúltba. Amikor évekkel ezelőtt egy Winterschlaf túrán ezen helyre betért egy idősebb emberekből álló – feltehetőleg – törzstársaság, a pultoslánynak csak annyit mondott egyikőjük, hogy: "TÖLTS!" Ebben a néhány betűben benne van a vendéglátás esszenciája. Már ebből az öt betűből a pultos tudja, hogy kinek, mit és mennyit kell tölteni.
A sörhöz illett volna valami korcsolya is, de addig nosztalgiáztunk, hogy eközben 14:00-kor bezárt a tér túloldalán lévő vegyesbolt és szemben a CBA is. Így a sörhöz ittunk mégegyet, korcsolya gyanánt. A túrához ekkor csatlakozott Z-ka is. Motorral érkezett, vélehetően jó sok diákhitelt vett fel hozzá. :D Mivel még korai volt a idő átsétáltunk a település romák által sűrűn lakott részébe és meglátogattuk egy szintén régi emlékhelyet, ahol közel tíz évvel ezelőtt egy cigánybálba csöppentünk („honnán tudtád, hogy má ván a mámának á születésnápjá?!”) de Z helyetállt abban a helyzetben is. A kocsmát sajnos teljesen átépítették, csak az oldalsó rész maradt meg egy újonnan kialakított terasszal. Egyedül a zenegépről (2 gomb ~ 8 funkció) ismertük fel a helyet.
Mivel a Nap (és a sok sör) eléggé megharapott, így kellemes fáradtság uralkodott el mindenkin, így jobbnak láttuk, hogy a következő busszal visszainduljunk Pomázra. Közben azért rögtönzött történelemórát is hallgathattunk (EsEsz, 56-os forradalom) az egyik asztaltól. Az egymásra figyelés kölcsönös volt, mert pl. a busz indulásáról meg minket tájékoztattak segítőkészen a másik asztaltól, amikor egymás közt arról beszéltünk.
Ezután Z-kától búcsút vettünk abban a reményben, hogy évekig nem találkozunk (de valahogy mindig értesül a soron következő túrákról) és busszal visszaindultunk Pomázra.
A busz sofőrjénél a jegy mindenkinek 100 forintjába került, kivéve Z-nek, mert a félárú jegye 120 forintotba került! Gratulálunk! A Pomáz-Békásmegyer közti HÉV pótlóbuszon ismét jelentős mennyiségű ember gyűlt össze. A forgóban riadt tekintettel ácsorgó kalauz életét féltve nem nagyon forszírozta a jegyellenőrzést. Nagyon bölcsen tette.
A HÉV-en a csapatból kivált Á; M, K, B pedig a Szentlélek téri megállónál a Mókus étteremben tért be, ahol legalább két csapatnyi röplabdás lánnyal és a végtelenül idegesítő edzőnőjükkel egy fedél alatt elfogyasztotta jól megérdemelt vacsoráját.
Á, B
