Kellemes szerda délutáni napon (T: +28C, Tviz: +23C, Rh: 78%, szúnyogtartalom: 69%) érkezett a túra 3 pionírja a Szigetközben fekvő Doborgazszigetre. Hamar szembesültünk vele, hogy létszámstop miatt a tervezett kempingbe nem nyerünk bebocsátást, ezért a vízparton kell megszállni, mely végül kellemesebbnek is ígérkezett. Miután berendezkedtünk, felderítettük a helyi vendéglátó egységeket. A sátraktól kissé távolabb eső Horgász klub (HK) étterem kiemelkedő: a szarvaspörkölt páratlan, a paraszt-steak ízletes, és a halételei is mennyeiek (pl. a pestós fogas). Mindezeken felül a vice is kiváló és kiszolgálás is 5*-ös.
Csütörtök reggelre megérkezett az emberanyag utánpotlás, és a kocsmában való hidratálás után, délután tettünk egy rövid túrát (mely sajnos sokaknak az egyetlen is volt). Tamás es Tsa. kisebb fennakadásától - az első 200 m megtételéhez majd 2 óra kellett, viszont élvezetes műsor volt - eltekintve nyugalmas délután volt. Száraz torkunkat benedvesíteni megálltunk a dunakiliti-i kempingben néhány vice elfogyasztására, ahol a mot(o)rosok már javában melegítettek a hétvégi találkozóra. Este egy könnyed vacsora következett a már jól bevált HK-ban, majd a közeli lugas-bárban és a kempingben élveztük a helyi társasági életet.
Pénteken a csodás idő ellenére csak hárman képviseltük a csapatot a vízen. A gyengék, nők, öregek, gyerekek es sebesültek nem bírták a "hatalmas" iramot, amit diktáltunk. Mindeközben újabb tagokkal bővült a társaság, akiket a szárazföldön maradt fogadóbizottság üdvözölt a HK étterem teraszán. Az uzsit követően ők is letáboroztak, majd ezután visszaindultunk a már jól ismert – és csupán 1 órája elhagyott – HK-ba vacsorázni. Itt már teljes létszámmal költöttük el a vacsorát és a vicéket. A vihar közeledtét szemmel és a radarképen is látva, fél tizenegy körül megindultuk a táborhely irányába, de egy búcsúfröccsre még betértünk a helyi kocsmába – nagy szerencsénkre. Mert a vihar itt ért bennünket. Pontos adatokkal most nem tudunk szolgálni, de a nyugati országrészben ehullott csapadék mennyisége csapadéknyom és 6 mm között változott, de egy-egy hevesebb zivatarban 15-30 mm-t mértek. Így nem volt mit tenni: itt vártuk ki a vihar végét. Eközben Cs faszéngyújtással és amatőr ping-pong mérkőzésekkel, mások fröccsözéssel és ELTÉ-s hallgatókkal való vízipipázással töltötték az időt. A vihar végét követően (hajnali 1 óra körül) 16-17 fokra hűlt a hőmérséklet és még a szél is megerősödött.
Szombaton a hűvös és szeles időre tekintettel ‘a reumás, nagyothalló’ öregurak meghozták a döntést: vége a túrának. De azért még egy záróebéd keretében átutaztunk Ásványráróra, a méltán híres - és az ország legjobb halászcsárdái között számon tartott – Titánba egy halebédre. Sajnos ebédidőben érkeztünk és a hely tele volt sok nyavajás vízitúrázóval, így a közelben csak a Szürke gém nevű étteremben találtunk helyet. Az ételekre itt sem lehet semmi panaszunk: finom volt a harcsapaprikás túróscsuszával és a többi étel is, de a kiszolgálás nulla. Rádadásul a fröccs is zavaros.
Rövid búcsúzkodást követően néhányan Balaton felé, mi pedig Pestnek vettük az irányt.
Z-ka
