2012. február 11-én, a tél leghidegebb napján, az érvényes meteorológia figyelmeztetés ellenére, az otthon melegét feladva a maroknyi csapat elindult a hegyekbe, hogy az immár hagyományosnak számító, tavaly Vorfrühlingserwachen elnevezésről találóan Sonnenblume-ra (Napraforgó) átkeresztelt túrát idén is megtartsa. A rendkívül szélsőséges időjárási viszonyoknak köszönhetően csupán 4 fő vett részt a TSZ rendezvényén. Több lehetséges útvonal és célpont után, előző este született meg a döntés: Csillaghegy - Pilisborosjenő útvonalon haladunk a Kevély-nyeregben.
A csillaghegyi HÉV megállónál lévő sokat emlegetett – és B. által még többet látogatott – Váróterem (röviden Váró) nevű ellátott vendéglátóipari egységben gyülekeztünk reggel 9 órakor. M. szerint az egyik törzsvendég az új bakancsából vont le téves következtetéseket az általa képviselt ideológiára. (Szerintem meg csupán az ittasság exitációs szakaszában volt 1,5-2,5 ezrelékes véralkohol szinttel és csak úgy mindentől függetlenül, néha-néha belebeszélt a levegőbe.)
Az első sört követően útnak is indultunk. Először az Ürömi mentén haladtunk nyílegyenesen felfelé a hegyen. A villanyoszlopon megpillantva a piros turistajelzést, jobbra tértünk (Rókahegyi utca). Alig leltünk a megé feljebb lévő Gyöngyvirág utcában kezdődő, 20-30 cm szélességű ösvényre, ami elég meredeken vezet felfelé a hegyre. Normál körülmények között valószínűleg gond nélkül járható az út, de így hóban elég izgalmasnak tűnt, először. Ezért a kis csapat néhány pálinkából gyűjtött erőt. Közben M. megadta a túra mottóját: "két út áll előttünk, az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan".
A metsző hideg (B. mérései szerint Tmin: -13,4 Rh: 64%) nem kímélte a csapatot. A szürkés hófelhők sűrű falán még a Nap sem tudott keresztül törni. Így semmi esély sem volt arra, hogy a hőmérő higanyszála feljebb kússzon. Így nagy hasznát vettük a polár ruhadaraboknak (6-7 réteg ruha!) és a lélekmelegítő itókának. De legalább a csonthidegnek köszönhetően a terepviszonyok is jók voltak: 5-10 cm hó. Emellett a túristaút is ki volt már taposva, így örömmel nyugtáztuk, hogy nem mi vagyunk az egyetlen hülyék végtelenül elszántak, akik útrakeltek ilyen cudar körülmények között.
Az út szép helyen haladt egyébként: először a 254 m magas Róka-hegyre (Fuchs-berg) kapaszkodtunk fel (nem a bányához).
A P- jelzésen haladva kellemes fenyőerdőn keresztül jutottunk egy forrásig. Érdekes látvány volt, hogy a több hete tartó fagyban a forrásból eredő víz vastag jégcsőként fagyott körbe a továbbra is csordogáló víz körül. Nem sokági gyönyörködhettünk ebben, hiszen egy helybéli kis lángvágóval és 8-10 palackkal érkezett. Elmondása szerint a víz 7-8 ér találkozásából fakad, nagyon egészséges és jó ízű. Nem vártuk meg a művelet végét, inkább a pálinkát kósoltuk meg, újra.
Az erdőből kiérve B. bemutatta a környéket: megcsodálhattuk Békásmegyer-Ófalut a régi barackos ültetvénnyel (Szedd magad!) és a Kopasz-heggyel (dombbal), a lakótelepet és a távolban álló Megyeri (K: “Attila”-) hidat is.
Ezután kissé Ny-ra, a Kevélyek felé fordultunk. Itt számos kisebb-nagyobb lovarda és karám található. Utunkat az Ürömöt Budakalásszal összekötő műút keresztezte, mi meg azt. Ennek szélén, a szántó közepén ici pici lakókocsi áll. Benne ici pici lencsilány, de nem az ici pici anyukájával, hanem mindig mással. Valószínűleg egyetemista lány, aki az államilag támogatott képzésen ösztöndíját forgalomszámlálásból származó keresetével egészíti ki.
A fényképezőkészülékek látványára elég hevesen reagált (“Figyelj! Ne fotózzál itt! Menjél má’ el!”), így gyorsan továbbálltunk, nehogy megzavarjuk a munkájában, a “főnöke” meg minket a túrákban.)
Enyhe, lassan emelkedő utunkat követően nagy erőfeszítéseknek köszönhetően 14 óra tájban felértünk az Ezüst-hegyre. Innen meg kitűnő kilátás nyílt az alatta fekvő Ürömre, Pilisborosjenőre és a távolabbi Solymárra is (Sol y mar: Nap és tenger). Na jó, a tengert nem lehetett látni, de mondjuk elég párás volt a levegő, biztos azért.
Egy-egy tisztásról, sziklateraszról láttatta magát a patyomkin egri vár is, melyet 1969-ben építették fel az Egri csillagok c. film forgatásához. A vár egy széles, a civilizációtól érintetlen völgyben Pilisborosjenő és Solymár között egy domboldalban épült. Elhatároztuk, hogy a Nagy-Kevélyről a várat még útba ejtjük és onnan érkezünk Borosjenőre. Nem sikerült.
A Kevély-nyeregben a Pilis és a környező hegyek természeti értkeiről részletes tájékoztató táblák vannak elhelyezve. Ezeknél mindig meg-megálltunk és csak-csak elő-előkerült a pálinka. Itt, az egyik táblán leltünk a krizopráz, más néven zöld kalcedon nyomára, amiről B részletes ismertetőt tartott. Illetve tartott volna, ha tud beszélni.
A nyakban amulettként hordott kalcedon főleg a torok csakra területén fejti ki hatását, ezért általában a torok tájékának betegsége és zavarai esetén alkalmazzák. A kalcedon hatással van az olyan légúti megbetegedésekre, mint például a torokgyulladás, a hörghurut akut és krónikus formája, a rekedtség, torokfájás, gégehurut, pajzsmirigy és betegségei ellen.
A beszédképességet javító tulajdonságai miatt beszédzavarok és dadogás ellen is alkalmas. A torok területén jelentkező blokádokat felszámoló hatása miatt a kő ragadványneve: "a szónokok köve".
A kalcedont ősidők óta a szónokok köveként tartják számon. Úgy tartják róla, hogy aki nyelvével megérinti a Hold energiájával feltöltött követ, azt az ékesszólás képességével ruházza fel. Évezredek óta használják marokkőként a gyengeség, búskomorság és elégedetlenség elleni talizmánként. A torok területén jelentkező blokádokat felszámoló hatása miatt manapság népszerű kő olyan gyermekeknél akik az iskolában nem merik kifejezni magukat, szóbeli szereplésnél leblokkolnak. A kalcedon a nyelvi kifejezést eleven erővel, gyengédséggel és harmóniával gazdagítja, segít a nyelvi nehézségek áthidalásában is.
A kalcedon lágy, halványkék fénye megnyugtatja és felderíti a kedélyt, hatására könnyebben vesszük az élet akadályait, kevésbé leszünk ingerlékenyek és érzékenyek, stresszoldó hatása rendkívüli.
Elsősorban a nagy megpróbáltatások idején segít ezért általában azoknak ajánlott akik könnyen idegessé válnak és elvesztik önuralmukat. A kalcedon megújítja a torokcsakrát, könnyebbé teszi az őszinte beszédet és a megnyugvást. Elősegíti a szellemi tisztulást és az érzelmi gyógyulást, enyhítő, nyugtató energiát ad a toroknak. Az alkotókészségen keresztül fejleszti az őszinte önkifejezést, fokozza a megérzéseket . Higgadtságot, megértést, nyitottságot és békés lendületet biztosít. Megnyugtató hatásával utat nyit belső inspirációnkhoz és képessé tesz arra, hogy a kapott információkat nyugodt és magabiztos módon fejezzük ki.
Elsősorban a nagy megpróbáltatások idején segít ezért általában azoknak ajánlott akik könnyen idegessé válnak és elvesztik önuralmukat. A kalcedon megújítja a torokcsakrát, könnyebbé teszi az őszinte beszédet és a megnyugvást. Elősegíti a szellemi tisztulást és az érzelmi gyógyulást, enyhítő, nyugtató energiát ad a toroknak. Az alkotókészségen keresztül fejleszti az őszinte önkifejezést, fokozza a megérzéseket . Higgadtságot, megértést, nyitottságot és békés lendületet biztosít. Megnyugtató hatásával utat nyit belső inspirációnkhoz és képessé tesz arra, hogy a kapott információkat nyugodt és magabiztos módon fejezzük ki.
Használatával felszínre hozhatók a belső ösztönzések, serkenti a beszéd és írás útján az önkifejezést.
Neki akkor és ott nem segített.
A Kevély-nyeregtől az utunkat a KSZ jelzésen ereszkedve folytattuk tovább a filmes egri vár felé. A lefelé vezető Redlinger Adolf, a Természetbarátok Turista Egyesület elnöke után 1962-ben elnevezett úton K és B még az út felett fehérlő Nagy-Kevélyi kőfülke kicsiny dolomit Szódás-barlangjához is felkapaszkodott. Medve nem volt, ellenben rögtönzött tűzrakóhely és néhány összehordott vastagabb gally igen.
Valahol elnéztük az utat (biztos a térkép volt régi vagy túlságos új), mert légvonalban kb. 1-1,5 km-re értünk ki az erdőből. Bánatunkban elfogyasztottuk az utolsó szál kolbászt és a pálinkát is és megindultunk Jenő felé.
Pilisborosjenőre (ném. Weindorf) érve, mintha németalföldi festők téli életképei elevenedtek volna meg: vidám, boldog önfeledt fiatalok jégkorongoztak a helybéli német
nemzetiségi iskola udvarán, a szülők szürcsölték a gőzölgő puncsot, grogot és forralt bor, a pálya szélén kutyák csaholtak és a gondonok zsörtölődött a hangos gyermekzsivaj miatt (közben meg valahol a jó meleg szobában hintaszékben kötögető nagymama lábánál cirmos cica játszadozott a gombolyoggal a begyújtott kandalló előtt kiterített vaddisznó bőrön).
A faluban haladva helybéli üdvözölt miket és a kerítésen keresztül nosztalgiázva hallgattuk a régi szép időket, amikor még a házaknál saját borkimérés volt és ha megéhezett az ember akkor sem kellett külön ilyen ménkű drága éttermekbe menni, hanem a borosgazda étellel is szolgált a megfáradt vándor számára.
A falu két étterme közül B. által jó előre (szombat reggel 07:50-kor) kiválasztott La Terazza nevű étterembe mentünk elkölteni az estebédet. A kiszolgálás megfelelő az árak tűrhetőek, az ételek átlagosak, bár a forró húsleves és a kolbászleves nagyon jól esett mindenkinek.
A vacsora után buszra szálltunk és jól eső fáradsággal Budapestnek vettük az irányt.
B. az elsőre gyorsabbnak tűnő hazautat választotta, így az óbudai temetőnél elköszönt és leszállt, azonban majd 35 percet várt a -10 fokban a buszmegállóban a “hátul” (Pomázi út - Aranyhegyi út) közlekedő 160-as buszra, miközben a többi túratárs már otthon a forróvizes kádba ült éppen…
Mindenkit nagy szerettel várunk a soron következő Frühlingserwachen túránkon, ami 2012. március 15-én lesz a Pilisben.
B, Á
