Közvetlenül a túrát követően küldött trailer alapján nagy várakozás előzte a túranaplót, mely keretében közreadjuk a Winterschalfon történteket.
Egyébként a jegyvétel miden módjával éltünk, így volt aki automatából, volt aki interneten vásárolt és a jegykiadó “kioszkból” átvett és volt aki Otthon Nyomtatott Jeggyel utazott (M megjegyezte, hogy nagy kiszúrás azokkal, akiknek nincs otthon nyomtatójuk és ezért miért nincsen Munkahelyen Nyomtatott Jegy!).
Cs.l.: - Sziasztok! A túrára jöttetek?
B.: - Igen.
Cs.l.: - Akkor lassan indulunk, a többiek már kint gyülekeznek.
B.: - Végül, akkor miben maradtunk, mi lesz az útvonal?
Cs.l.: - Hát, azt az erdész urak tudják pontosan, de az új Mária útvonalszakaszt avatjuk fel. De menjünk akkor ki a többiekhez.
B.: - Végülis mi is túrázni jöttünk, de ez egy saját szervezésű túra. Néhány régi társunkhoz jöttünk beszélőre, ide Nosztrára. Úgyhogy mi sajnos most nem tudunk veletek tartani. De majd talán legközelebb.
Cs.l.:- Jó, akkor köszönöm. Sziasztok.
Ezután nekivágtunk az útnak, de előtte még egy kis erőt merítettünk B 54 fokos meggyéből.
Ezt követően visszavittek oda, ahol kb. felvettek és a platóról leszállás nehézségeit leküzdve (K. örömében megcsókolta a földet) innen folytattuk utunkat, közben egy-két szóra meg-megállva, hogy érdeklődjünk a vadászat sikerességéről. Korábbi gyanúnk tovább erősödött (t.i. az álcázott hadgyakorlatról), amikor a Dolomitokból érkezett olasz vendégvadásznak öltözött német tiszttel elegyedtünk szóba (K és B-n nem fogott ki, M és M okosan hallgatott végig: mint a Kelly hőseiben). Sajnos nem lőtt semmit, ami már magában is gyanúra ad okot… Elbúcsúztunk és utunkat folytattuk Zebegény felé.
M hirtelen ötletétől (Zebegényt ne D felől, hanem É-ról közelítsük) vezérelve vektorirányban keresztülvágtunk a sípályán, aminek a tetejéről néhány lőállásszám begyűjtése után szép kilátás nyílt a Szent Mihály hegy lábánál fekvő Zebegényre. (Itt megjegyzem, hogy K és B reggeli előrejelzése alapján valóban még a Nap is előbújt néhány percre: de ez már nem kellett volna, mert erős fejfájásunkat a napszúrásnak tudtuk be.) A Malom-hegyen [228m] keresztül szó szerint a kertek alól, akciózva érkeztünk a faluba. Kisebb-nagyobb akadályok (buja növényzet, mederfal, patak, hétvégi házak, kerítések) leküzdésével már korai szürkületben értük el az Almáskert utcát, aminek a végén lévő panzióban Cs. és Kr. várt minket. Szegények a túra hátralévő részére (Zebegény-Nagymaros) csatlakoztak volna, de a délelőtti váratlan események miatt és a sötétedésre tekintettel úgy döntöttünk, itt fejezzük be a túrát. A kellemes vacsora és a folyamatosan változó sörkínálat (minden körnél mással tudott szolgálni a pincérsrác) mellett gyorsan repült az idő, de M. így is korábban távozott, mert kezdett terjedni a hír, hogy New York-ba megy / Start spreading the news, I’m leaving today…
A vacsora után Cs. és Kr. kíséretében sietve, de nem futva értünk az állomásra, ahol elbúcsúztunk és a 19 órás vonattal hazaindultunk. A nap végére (mit végére? már a közepén!) ugyan mindenkit fejbebavert az ózon és a Nap, de a túra zárásaként Nagymaros és Kismaros között a TSZ még megtartotta szokásos évzáró szakosztály-gyűlését is. Az éves beszámoló szerint a TSZ 2011-ben 4 túrát (Sonnenblume, Frühlingserwachen, Pomáz-Csobánka [Tölts!], Winterschlaf) szervezett meg. Ezt a jövő évben is szeretnénk tartani vagy felülteljesíteni. A jövő évi tervek között szintén szerepel a TSZ egyenpóló elkészíttetése. A Vezetőség új tag felvételére idén nem tett javaslatot. Egyebek napirendi ponthoz javaslat nem lévén, a levezető elnök Kismaros előtt a vonaton bezárta a szakosztálygyűlést, M és B áldomást ivott - csakis a jegyzőkönyv kedvéért - és K hitelesítette azt.
Legközelebb jobban kell vigyáznunk az ózonnal és a Nappal!
B.
