2011. április 15 - 17. között került sor az TSZ körében is immár sokéves hagyományra visszatekintő Gyulai pálinkafesztiválra, ami hivatalos TSZ-túra jellegét a természetvédelmi területként nyilvántartott Gyulai Várkert miatt nyerte el.
2011. április 15. (péntek)
A pénteki „0.”, bemelegítőnapon összesen 3 fő jelent meg: M, B és Á. M és B már reggel megindult Békés (majdnem vár)megyei Gyula városába. Dél körüli érkezésünket követően szálláshelyünk új tulajdonosaival megismerkedve megebédeltünk a jól megszokott Öcsi&Fuszek étteremben és felkészültünk az estére.
Á, a munka hőse a munkaidő leteltével eközben megindult Gyula felé a Maros IC-vel. A mintegy 3 órás út végtelen hosszúnak tűnt. Egyetlen bökkenő volt, hogy az adott vonat nem állt meg Gyulán, hanem Békéscsabánál Lőkösháza felé vette az irányt, de az utazás tervezésekor ezt Á nem vette figyelembe, így nem szállt át a Békéscsaba-Vésztő viszonylatban közlekedő Bzmot típusú vonatra, hanem nyugodtan elterült a nemzetközi vagon nyújtotta kényelmes ülésben. Ahol a hosszú utazás (és a sörök?) miatt kicsit el is szunyókált. Majd csak három bőrkabátos rendőr/határőr kolléga kedvesen ébresztésére kelt: "Útlevélt kérném ellenőrzésre bemutatni!" felszólítással. Miután Á közölte a rendőrökkel, hogy az útiránya Gyula lett volna, a rendőrök gúnyos vigyorral közölték, hogy ez a vonat soha nem is ment arra. Szomorúan, vert seregként kellett a vonatról leódalognia.
A kis kitérő nélkül viszont nem tudtuk volna meg, hogy Lőkösháza egy kedves, csendes falu, a vonatok - hála a vasút reformjának - igen ritkásan közlekednek, de szerencsére fél órán belül indult egy Békéscsabára. Az utazás a megyeszékhelyig szintén fél óra volt. Békéscsabán kicsit pánikba estem, mert a menterendben nem szerepelt olyan vonat, aminek Gyula lenne a végcélja. Két opció volt, az egyik a Mezőhegyesi járat, a másik pedig a Vésztői járat. Ekkor már nem bíztam a véletlenre a dolgot és az nformációs iroda előtt kanyargó sorba szégyenszemre beálltam és rákérdeztem. A helyes járat az utóbbi, vésztői volt. Ezen a járaton Á már nem hibázott és sikeresen leszállt a gyulai állomáson, tudván, hogy megpróbáltatásai ezennel véget érnek. Kisebb útbaigazításokat követően végül találkozott B-vel és M-mel.
Első utunk a Kisködmön étterembe vezetett, amiről sok jót olvastunk az Interneten, a túrát megelőzően. Az étterem a dömösi Zöld hetes és Dunakanyar fogadókhoz hasonlóan zárva volt. Nem maradt más, mint a sokszor bevált Öcsi & Fuszek vendéglő. A kiszolgálás remek, az ételek jóízűek voltak. A hangulatot egy kicsit rontotta a sarokban szintetizártorozó zenész, akinek nem sikerült a megfelelő hangerő belövése és rendre túlharsogott mindent. A vendégek közül ezt többen szóvá is tették. Mi is komolyan fontolgattunk, hogy jattolunk a dalok közti hosszabb szünetekért…
Az étteremből egyből Magyarország egyetlen téglavárának tövében lévő pálinkafesztiválra vezett az utunk. A standok közül kiemelkedett a 895 termékcsalád standja, ahol a tulajdonos ismét szívélyesen üdvözölte az Á-val kiegészült maroknyi csapatot. A fesztivál mélypontja a Gyulai manufaktúra "Vörös és fekete" fantázia nevű pálinkája volt, amely a Pálinkafesztivál szellemiségétől teljesen idegen ízvilágot hozott. A standon dolgozó férfi elmondása szerint ez a pálinka a fekete áfonya és a cseresznye házasításából született. Szerény véleményem szerint, a megtapasztalt ízek alapján valójában az áfonya bokor és a cseresznye fa alól összegereblyézett faágak, levelek, valamint rothadó, kukacos, hernyós, petés magos gyümölcspempő házasításáról lehetett szó - Á. A standok között olyan illusztris vendégekkel találkoztunk, mint a jól ismert Fásy Ádám és barátai, Sipos Jenő valamint a sajnos szintén már jól ismert Bánáti János, a MÜK elnöke is. A nagy beszélgetésre végül nem került sor...
A pálinkafesztivál pénteki fellépő együttese az Edda Művek volt. A koncertet ugyan a standok látogatása miatt nem kísértük figyelemmel, de a közönség hangos reakciójából ítélve nagy siker volt. A zene gyógyító ereje évszázadok óta ismert, de erről most személyesen is meggyőződhettünk egy, a mankójával léggitározó rajongó láttán. Még záróra táján is komoly társadalmi (kocsmai) élet folyt a standoknál: egyesek szkanderben mérték össze erejüket. Éjfél tájban visszaindultunk a szállásra.
2011. április 16. (szombat)
Éjjeli hazatérésünket követően M kedvéért csak egy Cappyre ugrottunk volna be szállásadónkhoz, de abból több sör, pálinka és hajnalig tartó fecsegés kerekedett Tündikével.
Viszonylag korai (és teljesen tiszta, friss) kelés és reggeli (tojásrántottás só) után kilátogattunk a Várfürdőbe, immár M nélkül, akit kötelességei és lelkiismerete elszólított Gyuláról. A délelőtti fürdőbeli „kamillázás” után ebédre ismét az Öcsi & Fuszek étteremben kötöttünk ki, ahol Cs-vel és B-vel találkoztunk.
A szombati esti első fellépő az előző napi Edda-koncerttel és rajongókkal inkompatibilis magyar Justin Bieber, SP volt, aki „zsiradék bulit” csinált. Utána következett a már egy éve várt mega-giga-tera Fásy Mulató. A buli nagyon nehezen akart beindulni, az elején egyetlen nevesebb fellépő Zámbó Krisztián, akit a gyanús kézmozdulatai alapján Krisztinának kereszteltünk el. Nem dalaival, hanem rappes jellegű "Na, gyere, gyere Gyula" közönség- de leginkább önbiztatásával vált emlékezetessé.
A buli ezen szakaszában egyetlen csúcspontját a Bódy család által a porból a pompába felemelt Nótár Mary jelentette, aki pillanatok alatt fergeteges hangulatot varázsolt a sátorba. A mulatságot megszakította a világ legnagyobb pálinkás poharának kikiáltott pohárért járó díjazás kiosztása. De a buli ugyanolyan enerváltan folytatódott, ahogy kezdődött, nem volt igazi húzónevek és Fásy Zsülike, a mester lánya sem hozta a szokásos hangulatot (a Hotel Silvert pl. el sem énekelte, de háttértáncos osztálytársai ügyesek voltak). Az este második csúcspontját az utolsóként fellépő Romario és Erzsike, azaz a Mercy együttes biztosította. Romario a hordozható szintetizátort gitárra cserélte, aminek a nyakára nemzeti színű szalagot is kötött, ezzel erősítve a magyar nemzettudatot. Az előadásból ugyan hiányzott a "Szerencse fiai" című öröksláger, de ezt kárpótolta Erzsike több dala közben kifejezetten A-nak szánt kikancsitásai és neki énekelt szövegrészek, valamint az együttessel készített a backstage fotók.
A Mercy rövid előadása után Fásy a többszöri búcsú ellenére a közönségnek engedett. Kényszeredett fél óra következett tanácstalansággal és egyszerű dalokkal (Megy a gőzös, Máma még nem ittunk semmit – négyszer-ötször), aminek Fásyné Marika vettett véget a potméterek lehúzásával és a mikrofonok elnémításával.
2011. április 17. (vasárnap)
Az egész délelőtt a szálláson ejtőzéssel telt (Muzsika TV, mint afterparty), de ebédre ismét Öcsi & Fuszek étteremébe tértünk be, hogy elköltsük utolsó ebédünket. Az előző napokhoz képest pechünkre meglehetősen rossz kiszolgálásban volt részünk. A kezdő pincér hibát hibára halmozott: egy adaggal kevesebb levest szolgált fel, más ételt hozott a megrendelt helyett, mire azt korrigálta a felszolgált étel kihűlt így azt újra melegíteni kellett. Ezért megkapta (illetve pont hogy nem) a jutalmát.
Az ebédet ledolgozandó B még visszaszaladt a szállásra, ugyanis a zsebében maradt a szobakulcs. Még szerencse, hogy nem a vonaton jutott az eszébe. A várostól való búcsúzásképpen betértünk a Százéves cukrászdába és annak mellékhelyiségeibe.
Eztán a elbúcsúztunk és ki Pestnek, ki pedig Debrecennek vette az irányt.
A hazautazás eseménytelenül telt, attól eltekintve, hogy Mezőberény állomáson felszállt a vonatra egy meglehetősen illuminált fiatal és helyet foglalt a kabinban. Mivel ülni nemigen tudott, ezért előregörnyedve próbált az ülésen maradni. Így viszont kifáradt és több alkalommal majdnem B ölébe dőlt, aki minden egyes ilyen kísérletnél rémült tekintettel figyelte, hogy mi fog történni. Két gondolat járt a fejében: egyik, hogy a fiatalember buksiját megsimogatja midőn térdére hajtja fejét és halkan fülébe súgja József Attila Altató című versét, a másik gondolata pedig, hogy térddel fejberúgja. A fiatalember azonban végül mégsem dőlt B ölébe. Édes alvását többször megzavarta telefoncsörgése és az elhangzott beszélgetésből megtudtuk, hogy bár Szolnokon kellett volna leszállnia, sajnos elaludt így került Mezősberénybe… Az utastársak – így a hasonlóan járt Á - arcán is a lökősházai rendőrökhöz hasonlóan gúnyos mosoly ült. Szolnokon kisebb koordinációs hibákkal sikeresen végrehajtotta a leszállást
